A német szülőktől Madridban született polihisztor, jezsuita természettudós és teológus a barokk kor egyik legtermékenyebb misztikus és moralista írója volt. Hetvenhárom nyomtatott és tizennégy kéziratos művét spanyolul és latinul írta, e munkáiból tanítványai állítottak össze egy bölcsességeket tartalmazó útmutató könyvet, amely először 1641-ben jelent meg, magyarul pedig 1937-ben, Nagy Imre Leó fordításában – ez az edició lát most napvilágot hasonmáskiadás formájában. A maga korában igen népszerű mű hét nagy témakörben – kormányzás, okosság, erkölcs, életvezető bölcsesség, kereszténység, lelki élet, általános bölcsességek – közöl száz-száz bekezdésnyi, oldalnyi terjedelmű intelmet, tanácsot, szellemi eligazítást.