A kötet címadó verse csaknem mindent elárul szerzőjének a költészethez való viszonyáról, nézetét a versírás hivatásáról: „Versekben álmodom / Egy új, szabadabb létet, / Ahol a szavakból nem árad enyészet, / Ahol a gyűlölet helyett szeretet ébred”. Katona Csaba Ferenc figyelmes tekintettel és érzékeny lélekkel fogadja be a világ számára releváns látványait, az élet nyilvánvaló jelenségeit és árulkodó jeleit, hogy jószándékkal, szépségvággyal, ha kell, aggodalommal, ha lehet, örömmel fogadja be valamennyit. A vízben sikló halak, a levegőben szárnyaló sirályok képében (Tudtad?), az égő csipkebokor spirituális látványában (Égő csipkebokor), egy kézmozdulat gesztusában (Kezem felemelem), a hajnal hasadásában (Éjből a fénybe) fedezi föl a lét fontos jeleit, a látványok indítják el gondolatait, asszociációit.