Az erdélyi költő jeles természetjáró hírében áll, ennek két okból van itt jelentősége: egyrészt a versek java része az erdők csöndjében született, másrészt számos költeménye természeti képből feslik ki, valamely tájlátványból bomlik ki a mondandó, vagy, ahogy maga mondja, az ige. Pethő Levente ugyanis gyakran igét hirdet, a szónak legeredetibb és legtartózkodóbb jelentésében, igét, amely a természet látványával és az érzelmek intenzív megjelenítésével ölt formát. Amiként a kötet hasonlattal élő ajánlásában olvasható: a költő Petőfi szabadságvágyát, József Attila gondolati és képteremtő minőségét, valamint Ady látomásosságát tekinti példáinak.