Unti Ildikó verseskötetének szövegeit a forma- és témagazdagság jellemzi. A költő úgy ír egyetemes tapasztalatokról, örökérvényű témákról, hogy közben nem feledkezik meg a kisember mindennapjairól, a szenvedésről és megaláztatásról, szerelemről és örömről, felszabadult nevetésről és az örök humanista derűről. A szikár egyszerűséggel Versek címet viselő kötet versei között találunk az alanyi líra hagyományát, máskor a tárgyias költészet tradícióját továbbvívő darabokat, amelyek részben a költői intenciónak, máskor a hagyomány ismeretének vannak alárendelve. A témagazdagságot jelzi a kötet vastagsága, a felölelt versek száma, valamint a felölelt ciklusok címei: Természetversek; Családversek; Apokalipszis; Szerelem; Isten két hazát adott. Az első ciklus szövegei bírnak a legkevesebb autobiografikus elemmel, azok még ellenállnak a referenciális olvasat lehetőségének: belőlük a patrióta hang földszeretete (Duna) szól ki és vegyül el a Föld sorsa felett kesergő lírai én töprengéseivel (Klónozott embrió).