A füzetnél alig terjedelmesebb kötetke sajátos átmenetet képez a verses könyv és a családi fotóalbum között, ugyanis szerzője összegyűjtötte a télről és a karácsonyról szóló verseit, és ezek mellé illesztette a róla és családtagjairól régi és újabb teleken készült képeket. Az első rész (Havazás és hangulat) a téli világ szépségeit megörökítő lírai és kisprózai darabok fejezete. A ritmikus, rímes versek ismerős képekkel, hasonlatokkal, szokványos fordulatokkal festik meg az évszak megannyi szépségét: „Szél kergette hópihék / Lepik el a föld színét / Utánuk egy förgeteg / Hóbuckákat emelget” (Valóság világa); „A téli fagy nagy művész / Ecsetje mindig tettre kész / Festék nélkül rajzol mintát / Ablakon hagyja keze nyomát” (Jégvirág). A lírai tónusú kisprózák ugyancsak a tél örömeiről szólnak (Éhes varjú tavaszt álmodik; Szól a csengő). A második rész (Karácsony színe, fénye) a születés és a szeretet ünnepének melegségét idézi föl, rendre bensőséges, sokszor azonban patetikus hangvételben: „Karácsonynak színe, fénye / A léleknek menedéke / Csordultig árad a szeretet / Fenyőillattal tömjénezett” (Gyönyörű a világ); „Öröm és szeretet / Karácsony közeleg / Bibliai esemény / Betlehem éjjelén” (Csillagok ragyogása). Gyócsi László a hagyományos dalforma keretei között, négysoros, páros rímű strófákban fogalmazza meg olykor túlcsorduló érzéseit, legyen szó akár bibliai történetről, akár a gyermeki ünnepvárás izgalmáról, akár családi eseményről. Az önképzőköri színvonalú versek után e fejezetben is találhatók karácsonyi emlékeket idéző prózai írások (Téli örömök; Tél az Orczy-kertben), amelyek ugyancsak a „téli élményeim” téma-megjelölésű iskolai házi dolgozatok emlékét idézhetik föl az olvasóban. Mind a versekhez, mind a prózákhoz számos családi fotográfia kapcsolódik, a szerző Somogy megyei szülőházától és kisgyermekkori arcképétől a közeli múlt eseményeit megörökítő családi felvételekig. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"