Egyszerre lírai és brutális regény a hűségről, a szerelem erejéről és a világ kíméletlenségéről. Egy férfi újszülött gyermekével elindul, hogy megkeresse eltűnt feleségét. Északról délre, szörnyű hóviharban megy makacsul, keresve a várost, Vencsenget – amely talán nem is létezik. A kínai irodalom élő klasszikusának új regényét hatalmas várakozás előzte meg. Korábbi műveinek a közelmúlt vagy a jelen konkrét történelmi-politikai hátterébe helyezett és arra reflektáló cselekményvilágától eltávolodva a szerző ezúttal egy már-már kortalan történetet mesél el – bár annyit tudhatunk, hogy az 1900-as évek első évtizedeiben, a Csing-dinasztia végnapjainak és a Köztársaság korai, zűrzavaros időszakában vagyunk. Jü Hua a rá jellemző finom, de nem szentimentális érzékenységgel vezeti végig olvasóját két lélekben összetartozó, mégis magányos ember, egy férfi és egy nő – és a gyermekük – történetén. „Azon az éjszakán a faluban sokan hallottak rémisztő hangokat álmukban: a hol éles és sivító, hol tompa és dörgedelmes lárma keresztül-kasul átszőtte a sötét égboltot, rettegve riasztva fel az embereket az álmukból; másnap a faluban az a hír járta, hogy egész éjjel szellemek kísértettek.” „A képzelt város elragadó történet. Nem élethű oly módon, mint a realista regények, de nagyon is hasonlít az életre – a való életre – annak minden göröngyös, suta furcsaságával.” Chris Power, The New York Times