A nyolcvanéves költő reprezentatív verseskötete a Létmeditációk, látomásversek, misztériumok alcímet viseli, mintegy igazolandó Halmai Tamás azon meglátását, miszerint „Simai Mihály költészete régóta nem költészet, hanem metafizikai misszió”. A kötet krisztológiai belátások és ráérzések, transzcendens témájú töprengések lírai gyűjteménye, a tétovaságtól az elragadtatásig terjedő gondolati és érzelmi skálán előadva. A tétovaság, a töprengés a költészetben valódi érték, hiszen a keresés bizonytalansága éppen a keresés hitelességét bizonyítja. Emellett két fontos törekvése tapintható ki hatvan évnyi lírikusi pályáján és e kötete anyagában: az önmagához hű folytonosság képviselete, valamint a remekmű(vek) megalkotásának szándéka.