A több műfajban alkotó Petrik Ivánról rendszerint elmondják, hogy dús fantáziájú író, aki nagyon ért az érdeklődés fölkeltéséhez és ébrentartásához, miközben nem él a lektűr hatásvadász eszközeivel. Ugyanez a megállapítás érvényes a lírájára is: a rendre frappáns hangfölütés, a szellemes indítás után érdekes történetet mesél el, helyzetet ír le. Egyik versét így kezdi: „Elemi bizonytalanságot keresek a / bizonyosságok őrült korszakában. Valamit, / ami több egy alkotmányos alapjognál, de / nem illik kérni hölgytől, papi személytől” (Valami bizonytalanság). Másik darabját ezzel a megállapítással indítja: „kusza elvetemültség a nyitva hagyott ajtó” (mind a ketten másfelé néztünk éppen), majd elmeséli, hogy valakivel külön-külön érkeztek a belvárosi Ferenciek terére, ahol mindketten másfelé figyeltek.