A kötetbe foglalt rövid történetek anekdotikus színezéssel szólnak arról, hogy miként élik meg hétköznapjaikat az idősebb korosztály hölgytagjai. Az eleven tempójú, alig egy- kétoldalas írások szerzője az idős kort iróniával, szarkasztikus humorral ábrázolja, könnyed stílusban megérzékítve az élet köznapi eseményeit, többek között Hortenziát, aki összehívja egy kis pletyizésre az idősödő hölgyeket (Új külsővel), vagy Mariskát, aki a nyári hőségben kiürült, elcsöndesedett városban nem találja helyét (A levél). Szerepel még az írások sorában az előző kötetekből már megismert Bözsike, aki egy álmatlan éjjelen kezd vidám nótázásba, és ebbéli tapasztalatait némi öniróniával osztja meg barátnőivel (Az Éj Királynője). Ekként sorjáznak a karcsú kötet lapjain a többnyire „öreglányokról”, idős emberekről - akiket néhány tollvonással, remekül jellemez a szerző - szóló történetek, amelyek egy-egy életképben merevítik ki ezeknek a szeretnivaló, kedves alakoknak a hétköznapjait. A karakterek már-már életre kelnek az olvasó szeme előtt, aki ha maga is ennek a korosztálynak a tagja, jókat fog derülni a sorstársakról szóló történeteken. A közel félszáz írás záróakkordjaként a kötet címéül választott, alig féloldalas kis „szösszenetében” magyarázza meg a szerző, hogy az örök hetven körüliek történeteit nem lehet befejezni, csak vég-telenül hagyni. Így aztán az olvasó remélheti, hogy újabb és újabb kötetekkel jelentkezik majd Mészáros M. Zsuzsa. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"