Vasvesszővel az Úr, vagy ahogy a Jelenések könyve fogalmaz, az Isten Igéje terelgeti, kormányozza népét. A mű egy család regénye a történelem viharában, amelynek központi alakja Imre, a jó eszű parasztgyerek, aki gyermekkora óta töretlen elhívatást érez a papi pálya iránt. Mit tehet egy húsz éves, felszentelésének elérhető közelségébe kerülő fiatal, akinek hirtelen a benesi dekrétum miatt el kell hagynia a kassai szemináriumot? Aki nem hisz a magyarországi kommunisták ígéreteinek, hogy itthon zavartalanul folytathatja felkészülését a papi hivatásra? Aki nem akar disszidálni, mégis nyugat felé veszi az irányt, hogy álmát megvalósítsa? És akinek fogalma sincs arról, hogy milyen mélységes tartalommal bír az ismert szólás: ember tervez, Isten végez? Ebből már sejteni lehet, hogy végül semmi sem a várakozásoknak megfelelően alakul. Lehet-e teljes értékű életet élni idegen hazában és idegen környezetben? És egyáltalán, meddig számít valaki még idegennek? Lehet-e mindent elölről kezdeni? És ha igen, milyen árat kell fizetni mindezért? A változásokat tragédiaként kell-e megélni, vagy mindenben fel lehet fedezni a Gondviselés segítő kezét? A háborús világégésből épphogy eszmélődő közép-európai országok legellentmondásosabb éveiben játszódik a regény, országokon átívelő cselekménnyel és a történelmet kevésbé alakító, mint inkább elszenvedő szereplőkkel. Szabadság, szorongás, elhivatottság, szerelem. Az emberi létezés állandó velejárói más-más környezetben. Közel azonos súllyal van jelen a regényben hőseinek személyes története, a bennük végbemenő lélektani folyamatok ábrázolása és a történelem könyörtelen valósága. A fiktív elemeket bőséggel felvonultató cselekmény ugyanis valós történelmi háttér előtt játszódik (a kitalált alakok mellett ténylegesen élt személyek is fontos szerepet kapnak), márpedig a díszlet hamissága az egész történet hitelességét ásná alá.