Bár az erdélyi irodalomtörténész, prózaíró több műfajban alkot, legközelebb az esszéírás áll hozzá, ugyanakkor esszéi mindig szépirodalmi igényű szövegek, magasfokú esztétikumot testesítenek meg, miközben komoly irodalomtörténeti és -elméleti gondolatiságot hordoznak. E kötetben kilenc tematikus fejezetbe sorolt közel negyven esszét ad közre, mégpedig sajátos, keretes szerkezetben: az első rész (Otthonok) a hazáról, Erdélyről és a Partiumról szóló, vallomásos tájrajzok fejezete, míg a kötet végére az utazásai tapasztalatait, élményeit megörökítő írások kerültek (Úton; Északon). A kötet nyitó vallomása a hazatérésről szól, arról, miért tér haza bárhol is fordult meg a világban.