A rendszerváltozás utáni két évtized ismert politikusa fiatalon, az 1970-es években pályakezdő költőként már publikált verseket, de lírikusi kibontakozása az ezredforduló utáni időkre esik. Első köteteiben (Részeg angyalok, 2005; Bukott angyalok, 2006; Néma angyalok, 2007) megfigyelhető volt a közéleti tematika meghatározó jelenléte; ebben az újabb könyvében előtérbe kerül a lírai alany személyisége, önvizsgálata. A költő úgy érzi, úton van, mégpedig magányos, magába néző utazóként, régi és tiszta gondolatok őrzőjeként: „olyan vagy mint a bokrok fák között / a hold ha a napnyugta előtt kel / őrzi még az utolsó fénycsóvát / mielőtt a hajnal égeti el” (Úton). Könyvének első fejezete (Úton) a befelé figyelés verseit közli; a költő az emlékeit sorolja (Emlékek), szülővárosát idézi (Szekszárd), halottaira gondol (Halottak napja).