Nagy Szabolcs eredeti szakmája szerint elsősorban zenész - blues-zongorista, zeneszerző, zeneelmélet-tanár -, aki egy évvel ezelőtt mutatkozott be íróként (egy elbeszéléskötettel), most pedig költői arcélét is felvillantja az olvasóknak. A válogatásba "komoly és kevésbé komoly" versei kerültek be, két nagy tematikus részbe szerkesztve. Ezek közül az első ("Egy folt lett a falon") vegyes témájú költeményeit tartalmazza. A mondanivalójukat, stílusukat és formai megoldásaikat tekintve is modern versek sajátos dinamikáját gyakran a fel-felbukkanó, hol szabályos, hol játékosan váltakozók adják meg: "Szemérmetlen higgadás / Szívmagányban ölelés / Vakond rágta őszi kertben / Csírázik a számvetés". A filozofikus, olykor mélyen (ön)ironikus, fanyar, groteszk humorral "keserített" versek visszatérő témája a párkapcsolati játszmák, gyötrelmek: "Parázsban / tartott, nem kímélt / állapotú férfilélek / hölgytulajdonostól eladó. / Keveset futott, / mivel nincs ki / a négy kereke, / és gyárilag egy balfék, herélve. / A fékpofák cserélve, / párban." De visszaköszön soraiból a zenész gondolatvilága is: "... keze úgy tapad / gitárja bundjaihoz mollban,/ kínzón, görcsösen, / mintha már sosem / akarná tudni, a C-dúr hol van." A második ciklusban ("A nyest teste este") állatok-ihlette, sokkal inkább komolytalan, szavakkal és rímekkel kreatívan játszó versei kaptak helyet. "Nem kérte már az ötödik szurikát / a szurikáta, / úgy volt vele, hátha nátha / s elég lesz / az antitest." vagy: "Íme a légy, aki cece. / Apróság, egy csecsebecse. / Be se rakd az altatódalt, / ha ő megszúr kicsit, oldalt!". Hasonlóképp rímekbe szőve lép elénk az oldalakat lapozva az axolotl, a poloska, a nyuszt, a lajhár, az okapi, a kárász - és még sokan mások... A kötet a kortárs líra játékosabbik oldalára fogékony olvasók figyelmére számíthat. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"