A muravidéki író, költő, egyetemi tanár összes költeményeinek harmadik kötete természetesen ugyanazt a verselőt és versvilágot mutatja, amit előzményei (2018042099; 201910286), amely lírai glóbusz nem más, mint a szépség- és békevágy, a tartalmas és szép élet reményének kifejeződése. Varga József régebbről előkerült, illetve újabb keletkezésű darabjainak tekintélyes hányada alanyi líra, erős én-tudatának sokszoros megnyilatkozása (Magyar vagyok…; Születésnapomra; A magány). Az idős korában is fölötte termékeny szerző nézőpontja – érthető módon – a mérleget készítő, emlékeit idéző, a sorsával számot vető és búcsúzó költő pozíciója (Mikor még együtt voltunk; Mit jelent dédapának lenni…; Ülök a padon…).