A közgazdászként és a közéletből ismert Lengyel Lászlóról az is tudható, hogy a magyar kultúra jeleseit jelentő fölmenőkkel, rokonságukkal büszkélkedhet, úgymint az író és lapszerkesztő Benedek Elek, azután Szentimrei Jenő költő, drámaíró és színigazgató, Benedek Marcell író és irodalomtörténész, Lengyel Balázs kritikus. Ebben az esszékötetben Lengyel László húsz olyan írása kapott helyet, amelyekben személyes – ha tetszik, családtörténeti – nézőpontból reagál a múlt és a múlt jelenbe érő sorskérdéseire. Büszkén állítja, hogy elődei „amit írtak és mondtak, az a jó oldal írása és mondása volt. Ami mindennél fontosabb: függetlenek voltak. Autonóm szellemi emberek”.