A nagyváradi költőnő sokadik, jelesül tizenhatodik verseskönyvének föllapozásakor is szembetűnik, amit eddig is tudni lehetett róla, hogy természettudományos alapú valóságszemlélete, reáliákra figyelő gondolkodásmódja társul költői szándékához és eszközeihez. Célja pedig a létezés egészének megfigyelése, az anyagi világ és az emberi élet összefüggéseinek megértése, végső soron a mindenség igézetének ábrázolása. Új kötetének első fejezete is a Valóság címet viseli, a ciklusnak címet adó, keményen pattogó vers pedig a „lényeg keresése / atommag értése” célját tűzi ki, el nem tagadva, hogy a vizsgálódó olykor tévedhet, ám „fürkésző sejtések / vidám ébredése”, azaz az intuíció előbbre viszi a valóság megértéséhez vezető úton.