Maggie és Jon tizenkilenc évesen lettek egymásba szerelmesek, járni kezdtek, és amikor pár év múlva a baráti körükben egyre többen összeházasodtak, elhatározták, hogy ők is egybekelnek, csapnak egy nagy bulit és elköltik a nászajándékba kapott pénzt. Hamarosan azonban kiderül, hogy a házasság egyáltalán nem "poén", mint ahogy elképzelték, unni, majd idegesíteni kezdik egymást, s egy nap Jon fogja magát és elköltözik, magával viszi a gitárjait, a hangfalakat, a macskát - és a pénz nagy részét is, amelyet addig sem osztott meg a partnerével. Maggie huszonnyolc évesen egyedül marad úgy, hogy egyáltalán nincs felkészülve a szingli létformára, de - és ezt őszintén bevallja - a komoly párkapcsolatra sem. A történet az ő áradó panasz- és gondolatfolyama, amelyben minden konkrét és érzelmi történésről, benyomásról, emlékről, futó ötletről, epizódról beszámol, ami a szakítástól számítva egy év alatt történik vele. Az élete totál káosz, csupa befejezetlen dolog, kapkodás, kétségbeesés és remény, az eddig történetek és ezután következők átgondolása egy albérletben, félbehagyott doktorival, elfelejtett lakbérrel, félig bontott borral, otthagyott rendelt ételekkel, furcsa Tinder-randikkal, és hozzá hasonlóan zűrzavaros barátokkal... Maggie boldogtalan és nagyon nehezen nő fel - talán erről szól leginkább ez az ironikus történet, amely a fiatal felnőtt korosztályhoz szól. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"