"A Rajna-parton ülök. A nap olyan perzselően hatol a bőröm alá, mint azon a napon, amikor Hegyeshalomnál a határon a trieri egyetemistákra vártam. Akkor, 1989 forró szeptemberében. (...) Ülök és elmélkedem. Gondolataim keresztül-kasul bolyonganak az elmúlt 32 év megélt eseményein." - így vezeti fel szépirodalmi igénnyel, lírai szépséggel megírt memoár-füzérét Zarándi Eszter, aki több mint másfél évtizede már Németországból figyeli szülőhazája eseményeit, állapotát. Itt a "Rajna-parton ülve" vetette papírra emlékeit is, amelyekből ízléses válogatást állított össze. A műfaj hagyományait követve időrendi sorrendben halad, egy rövid kitérővel az elején, ahol egy Pécs környéki falu "cigánysorán" felnövő kislányról, bizonyos Kis Ágnesről ír két elbeszélés erejéig. Ezután tér rá a családtörténetre, visszaidézve nagyszülei és szülei - az egykori postáskisasszony és a fiatal latintanár - alakját. A folytatásban egy-egy fejezetet szentel élete jelentőségteljes szakaszainak: első vallásos élményének, az '56-os eseményeknek (amikor még mindössze tíz éves volt), ír budapesti egyetemista éveiről, kapcsolatáról zenész férjével, egy meghatározó barátságáról. A kötet utolsó harmadában a Németországban töltött időszakról, és az ehhez köthető történésekről, témákról vall, egyebek mellett olyanokat érintve, mint a művészethez és valláshoz való viszonya, a migráció vagy a hétköznapokba betüremkedő politika. A rövid epilógussal záruló kötet kellemes, kulturált olvasmány; elsősorban a visszaemlékezéseket kedvelőknek ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"