A nyugat-bácskai hagyományörző Duna menti falu, Kupuszina népi vallásossága már többször volt neves szülötte, a néprajzkutató, hely- és művelődéstörténész, Silling István tanulmányköteteinek tárgya (ld.: Vallási néphagyomány, 200217051; Vajdasági népi imádságok és nyelvezetük, 200317063; Ünnepek és hétköznapok. Írások a vajdaságiak hajdani és mai népéletéről, 201110047; Szenttisztelet és népi vallásosság a Vajdaságban, 201415067). Későbbi magyar nevén Bácskertes nevezetes jellegzetes, máig megőrzött, szinte középkori palóc nyelvjárásáról, de arról is, hogy a szélesebb értelemben vett környék szakrális szabadtéri emlékekben leggazdagabb települése. A szerző több mint három évtizede kutatja - tanítványai segítségével - ezt a ritka örökséget. Saját színes fotóival, illetve néhány fekete-fehér archív fotóval illusztrálva térben és időben (Megszentelt tér; Megszentelt idő) dolgozza fel a római katolikus hiten alapuló vallási hagyományok emlékeit. Mindenekelőtt a templomok és harangok építéstörténetét, majd a temetőket és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat írja le. Külön fejezetben kerülnek sorra az út menti fa- és kőkeresztek, feszületek, szobrok, a családi házak oromzatán elhelyezett, védő funkciót ellátó szoborfülkék (ezek különálló változatát helyi szóhasználattal kápolnáknak nevezik) vagy a határbeli képoszlopok (káplonkák). Az ünnepi és mindennapi vallásosság megnyilvánulásai a karácsony, a húsvét, a búcsújárás, zarándoklat (Máriagyűdre és Doroszlóra). A harmadik főfejezetben (A vallási élet szervezői) Silling István a papokat, kántorokat és a katolikus vallási társulatokat veszi számba. Az irodalomjegyzékkel lezárt munkának ott a helye a szerző korábbi néprajzi művei mellett. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"