A kötet a japán szerzőpáros Vállald fel önmagad című kötetének (202407046) a folytatása. Míg az első kötet Alfred Adler pszichológiájának alapelveit ismertette, ez a második könyv azt vizsgálja, hogyan lehet ezeket az elveket a mindennapi életben valóban megélni. Ugyanazt a filozófiai párbeszédformát alkalmazzák, mint az előzményben: egy idős filozófus és egy fiatal tanár hosszú beszélgetésén keresztül bontakoznak ki Adler gondolatai. A történet három évvel az első könyv eseményei után játszódik. A fiatalember időközben tanár lett, mert úgy hitte, hogy Adler emberközpontú szemléletével segíthet a következő generációnak, az iskolában azt tapasztalta, hogy tanítványai nem úgy reagálnak, ahogyan várta, kollégái sem értik módszereit, és egyre inkább úgy érzi, hogy az elmélet a gyakorlatban nem működik. Csalódottan tér vissza a filozófushoz, eltökélve, hogy bebizonyítsa: az egész tanítás naiv és alkalmazhatatlan. A beszélgetés azonban fokozatosan feltárja, hogy nem Adler gondolatai hibásak, hanem ő értelmezte félre őket