Könyvem az 1957-től 1982-ig terjedő idő visszaidézése, szakmai és személyes emlékeim. Nem vagyok szakember, nem olvastam Peter Brook elmélkedéseit, sem senki más nagyra becsült, olykor egekig magasztalt kritikáit és magyarázatait az elmúlt kor színházi jelenségeiről, nem vagyok Apostol. Reményekkel, de bátor elszántsággal, úgy is mondhatnám, szent, tiszta vágyakkal érkeztem a főiskolára, hogy itten majd „az Igazsággal beszélgethetek”. (…) Mint a gyökerek. Kitépsz egy növényt, de egy hajszál elég, ami megmaradt és újra hajt… Az az alaktalan massza újra és újra előre tör majd, minden jövendő cselekedetünkbe beleszól, emlékeztet, helyet kér, és nem tudunk szabadulni tőle soha már. Hatvan év múltán is szívszorongva nézem a lányt, aki zavartan áll a Vas utcai porta előtt, és sejtelme sincs róla, mit kezdjen az életével. A 3000 közül kiválasztott! A győztes!