Az írások filmekről, a filmes szubkultúráról, közéletről, mentalitásról, társadalomról szólnak, de többnyire minderről egyszerre. Az emberről, magunkról, mindnyájunkról, úgy, hogy az esszék mögött mindig ott van az éles szem, a szakmai tudás, a műveltség és az ízlés aranyfedezete. Ezekben a kisesszékben bontakozik ki Tóth Klára személyes írástehetsége […] Az elegancia és a lényeglátás, a szabadon kalandozó képzelet, a cikázó váltások és a tömör ítéletalkotás egyszerre van jelen ezekben az írásokban. „Könnyű kéz" veti papírra ezeket az élvezetes írásokat, mintha tollrajzok vagy akvarellek volnának  de végül mindig feljajdul bennük a súlyosabb igazságok jelenléte, keményebb körvonalai. Az olvasó teljes képet kap a magyar film úttévesztéséről, nehéz útkereséséről abban a sanyarú új helyzetben, melyet a szabad piac, az átalakult támogatási rendszer, a rendszerváltozás mentális betegségei és az egész atlanti világ kulturális válsága jellemez. Ezekben az írásokban ott van az elmúlt idő filmtörténete is, és összehasonlításul mindig az előzmények és a nemzetközi kitekintés. Egyszerre belülről, a filmes szubkultúrából élve át, és kívülről, a különleges néző tekintetével.