Mintegy nyolc évtizednyi életút emlékei, élményei, hangulatai, álmai öltenek irodalmi alakot a kötet verseiben és kisprózáiban. Olyan motívumok, valóságelemek ezek, amelyek lényegében egy irányba mutatnak: a szerző lelkének mélyebb rétegeibe; versei ennek megfelelően személyesek, vallomásos hangvételűek, ugyanakkor közülük nem egy tágabb látókörű, az egyetemes emberi világra utal. Verseiből kitűnik, hogy a szerző számára a pillanatnyi életmozzanatok reveláló hatásúak; ha lehunyja a szemét, úgy érzi, angyal szállt le az égből (Angyal az égből), amikor harangszót hall, Isten halk lépteire figyel föl (Amikor harangoznak), amikor kitakarja álmát, fölidéződnek régi vágyai (Álom).