A kötet címe sokat, csaknem mindent elárul a tartalmáról. A magyarul (is) író bolgár alkotó csaknem valamennyi kisprózája - prózaverse? - olyan, mintha a vaku villanásával keletkezett volna: hirtelen, egyetlen pillanatra, ám nagyon élesen rávilágít a tárgyára. Ebből következően "rövid, példabeszédhez hasonló futamatokat ír - de minden során átüt a világtapasztalat" - méltatja műveit Prágai Tamás. Úgy is mondhatnánk - Örkény István szellemét idézve -, hogy "félperces novellákból" áll a kötetke. Akadnak köztük szép számmal abszurd darabok (Filmszakadás; Retus; Repülés), amelyek nem cselekményükkel sokatmondók, inkább szóképekbe foglalt különös hangulatukkal. Az író főképp a világban tapasztalható ellentmondásokra, a lét szélsőségeire, az ember örökös bizonytalanságára, a "bármi bármikor megtörténhet" tapasztalatára utal. Vannak azután aforisztikus megfogalmazású, ugyancsak mellbevágó egy-kétsoros írásai (Szellem; Tér; Kapu; Eszmélés; Tűréspont; Menedék), amelyek szintúgy az emberi létezés elviselhetetlen vagy nehezen elviselhető mivoltát példázzák. A Tarkólövés előtt című kétsoros írás "monológjában" az ember a tavasz szépségre csodálkozik rá, és remény tölti el, miközben a fegyver csöve a tarkóját nyomja. A Töredék álom a néma növények párbeszédét idézi; A magány dicsérete az üres színpad jelentésének megértéséről szól; a Vállalás a kereszténység jelképének profánul ironizáló megjelenítése; a Holdösvény az élettől való búcsú monológja. Végül is valamennyi írás a szerző objektivált vallomása, amely bepillantást enged legbensőbb gondolataiba, érzéseibe. A kis kötet olyan példabeszédek, szofisztikált kisprózák, groteszk monológok, ironikus életképek, parabolák gyűjteménye, amely a metafizika mozaikkockáiból ad össze egy szerzői (ön)portrét. Szomorú, sokszor drámai, máskor ironikus, legtöbbször meghökkentően groteszk kisprózák Sztojcsev Szvetiszláv írásai, amelyek az elgondolkodtató, a parabolikus, a "megfejtést kívánó" irodalom kedvelőinek szól. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"