Valós élmény – egy különleges találkozás – ihlette, s bő hét évnyi alapos felkészülés, adatgyűjtés, írás, szerkesztés előzte meg Horányi Katalin legújabb regényének, a Vakfoltnak a megjelenését, amely még így is közel ötszáz oldalas, apró betűkkel sűrűn szedett, igazi „harcosoknak való” könyv lett. A történet főszereplője egy fiatal, tehetséges, de rossz családi háttérrel rendelkező lány, Kovács Franciska, aki azután hagyja el otthonát, amikor az apja (édesanyja halála után) újra megnősül, s az új asszony lehetetlenné teszi a helyzetét. A mindössze tizenhat éves Franciska a fővárosban próbál szerencsét, s valóban, a sorsfordulat nem is várat sokat magára: egy strandolás alkalmával ismerkedik meg Alexszel, akibe beleszeret. A szerelemből házasság, gyermek, s még több is lesz ennél – a fiú ugyanis meggyőződéses kommunista, aki megismerteti az ideológiával a feleségét, majd bevezeti a mozgalomba is. Franciska ideális alanya lesz a gépezetnek, szinte azonnal megkísérlik beszervezni, s hogy igent mondjon, a nyomaték kedvéért még a gyerekével is megzsarolják. A fiatalasszony első küldetésére Szabadkán kerül sor, s nem csak hírszerzésből áll; Franciskának a bájait is stratégiai fegyverként kell használnia. Jelentéseivel a párt annyira elégedett, hogy hamarosan indulhat Triesztbe, s onnan tovább a korabeli tiltott zóna más városaiba… A tudatfolyam szerűen megírt, az ötvenes évek derekán játszódó történet kiváló korrajz a kommunista Magyarországról, a diktatúra és a titkosszolgálatok működéséről. A hangsúly azonban mégsem ezen van, sokkal inkább a kényszerítettség, a félelem lélektani folyamatainak ábrázolásán, s így a könyv talán elsősorban Franciska fejlődésregényének tekinthető. Nehéz, de tartalmas, gyakorlott olvasót igénylő munka, amely az Ünnepi Könyvhét kiadványai közé tartozik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"