A Svédországban élő vadász-szakújságíró életrajzi kislexikonra emlékeztető könyve harminc magyar vadász személyes hangú portréja. Ma már mindegyikük az „örök vadászmezőkön” cserkel, az ő arcélüket, egyéniségüket idézi föl a múltból Kovács László, éspedig két forrásból merítve: személyes emlékeiből és az illetők hozzá intézett leveleiből, ezért is lehet a sok-sok fotóval illusztrált könyv alcíme Levelek és emberek. A harminc kivételes vadász születése évének időrendjében került a kötetbe; a sort Saád Ferenc (1899-1989) nyitja, és Homonnay Zsombor (1945-2023) zárja. A kötetből egyértelműen kiderül, hogy a vadászat nem csak kalandot, nem csak trófeát jelent, de emberi sorsokat, olyanokét, akiknek szenvedélye volt a vadászat, akiknek ez volt az élete.