Szabó Zoltán Attila novelláit, tárcáit, forgatókönyveit tartalmazó kötetének fő vezérmotívuma a széttöredezett, széteső világ és az emberi emlékezet kapcsolata. Koncepciója szerint a körülöttünk lévő valóság darabjaira hullott, a mi feladatunk, hogy a múlt villanásaiból, a megőrzött emlékekből és impressziókból – mint apró üvegszilánkokból – újraépítsük, összeillesszük a saját világunkat. Az írások ennek megfelelően nem lineáris történeteket mesélnek el, hanem pillanatképeket, belső monológokat és reflexiókat rögzítenek, villantanak fel, tükrözve az emberi gondolkodás csapongó természetét.