Görgey Gábor öt, korábban már megjelent, Utolsó jelentés Atlantiszról cím alatt egy közös regényfolyamot alkotó műve jelenik meg most két kötetben, a Nemzeti Könyvtár sorozatban (a művek korábban külön kötetekben is megjelentek: Vadászszőnyeg, 200516127; Volt egyszer egy Felvidék, 200613304; Kísértések könyve, 200713298; A homár páncélja, 200814332; Adria szirénje, 200426433). A mű azonban nem kolligátum, nem egyszerűen egymás mellé helyezése zárt, önálló műveknek, hanem új minőség, igazi "nagyregény". Lehet, az í ró nem tudatosan ezzel a szándékkal írta a most együvé került munkákat, ám azok szinte öntörvényűen álltak össze egységgé. Önéletrajz és fikció keveredik e műben, a főhős, Toporczy Ádám valamiképp Görgey hasonmása, de mindenképp annak a régi világnak, a magyar ancien régime-nek a gyermeke, amely az úri Magyarország eltűnésével maga is Atlantiszként süllyedt el a múltba. Az író nem idealizálja ezt a régi világot, éles kritikát is tartalmaznak regényei, regényciklusa, ám látásmódja árnyalt és sokoldalú, fel tudja és fel is kívánja villantani ennek a valamiképp mégiscsak szerves életmódnak, életformának, mentalitásnak és kultúrának a szépségét, vonzó oldalait is, kivált a második világháború utáni állapotokkal, a totális diktatúra kiépülésével szembeállítva. De a nagyregény persze sokkal gazdagabb anyagú, semhogy egyetlen "eszmei mondandó" szálára felfűzhető lenne. A mű nemcsak egy elsüllyedésre ítélt világot mutat fel, hanem embersorsok sokaságát, egy fiatalember nevelődési regényét, szerelmeket és konfliktusokat, erotikát és intellektuális kalandokat, anekdotát és tragédiát - egy kor és szereplői teljes életét. A nagyregény - tudatosan - távol áll minden posztmodern vagy egyéb divattól, ahogy az író vallja: "az igazi mesélés, az érdekfeszítő történetbonyolítás" ősi örömével készült, épp ezért - nemcsak az irodalom vájt fülű értőinek, de az olvasók széles körének érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"