A – leginkább prózaíróként közismert – szerző második verseskötetét tarthatjuk kezünkben. Harmadikat: amennyiben hajdani heteronim alakjáról, egy „egyszer volt, hol nem volt” leányról se feledkezünk. De miért tennénk? Követni fel- s alábukkanó szálakat, rácsodálkozni hol itt, hol ott kibomló újabb mintázatokra: a legizgalmasabb írói és olvasói kaland. Expedíció (ex-pedica!) természetesen ez a könyv is. Már csak az a szokásosan sokfelé vezető. A maják leáldozó Hajnalvárosához, Odüsszeusz Ithakájához. A hajdani eperföldekre a nagykanizsai temető helyén. Metróvonalig, telefonfülkéig, strandig. Egy élet mindennapjaiig. S valahogy mindig félúton. Még inkább útfélen: ahol a mezítlábas lélek – a szabadság és a veszteség kéz a kézben jár.