Az írónő mintegy két évtizedig dolgozott szerkesztő riporterként, valamint tárcaíróként, tehát kijárta a valóságközeli irodalom iskoláját. Valóságismerete a távolabbi, de még emberileg belátható múlt tudására is kiterjed, erről tanúskodik új regénye is. Központi alakja a történet elején még ifjú Wolfner Manó, aki 1904-ben a testvérével Fiumében hajóra száll, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Testvérétől elválva a saját lábára áll, majd visszatér Magyarországra, hogy feleségül vegye gyermekkori szerelmét.