Emlékek és érzések sűrejébe veti bele magát Szerényi Szabolcs lírai beszélője. A vállalás mértékét az ambiciózus cikluscímek jelzik: Test, Lélek, Tér, Romlás. De egy pillanatig sem kell aggódnunk, az Ürességterápia tömör lírai helyzetképei felnőnek a témák adta nagysághoz. S bár a szövegekben előadott élethelyzetek, a megverselt élményanyag olykor partikulárisnak hathat, a költő képes az egyéni tapasztalatot is egyetemes léptékűvé emelni úgy, hogy a túlságosan kontúros részleteket finoman eldolgozva azokat mindenki által átélhetővé teszi. Természetesen a harsányabb, személyesebb oldal sem maradhat ki egy ilyen lírai emlékgyűjteményből, melynek másik tétjét a múlttal való megmérkőzésben, s ahogy a cím is sugallja, a múlt tehertételeitől való megszabadulásban kell keresnünk. Állandóság és tünékenység kettősében létezik Szerényi Szabolcs lírai alanya, aki „ideiglenes megoldásokba temetkezik” (Tavaszi reggel, körfolyosó), „tünékeny”, mint az „óra kattanása” (Állapot), „csakis emlékezetben” van „önmaga nyomában” (Észrevétlenül).