A Leontin Med álnéven alkotó magyar szerző a tudat által befogható világ teljességét a maga kusza bonyolultságában kívánta bemutatni eposzi ihletésű és méretű műve, az Uram, sem ismerhette földjeimen túl első kötetével (Magán-hon; 201702157). Mivel mindez a nyelv hagyományos grammatikájával szinte képtelenség, így a mű a szabad asszociációkra épült: csak hagyta egymásra torlódni a szavakat, kifejezéseket, fél- és hiányos mondatokat – többnyire nyelvtani kötöttségek, egyeztetések nélkül. Művének folytatása, a Köveim városa ezúttal is 240 fejezetbe rendezve, egyenként 3-3 tízsoros strófából áll, vagyis összességében 7200 sorban áradnak a szerző asszociatív megállapításai, észleletei, futó benyomásai és nagy ívű gondolatai. Ezek mindegyike azonban szövegtöredék formájában jelenik meg, úgy, ahogyan föltörnek a szerző tudatából: „Emlékezni: fénye-érve vert’, a csontjaid-lépte. / Öröklét időzónákat, tovasuhan a megmaradt’. / Szellemit-utolsót, »ott« lenni, »nincs«-ősibbjét. / Szót-szavakat formállani-ejtve, öröme magad.” (117/1.). Nem könnyű olvasmány Leontin Med verseskönyve; olvasásához ráhangoltság, sajátos világához való affinitás szükségeltetik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"