A francia közíró Ukrajnáról szóló könyvének gondolati talapzatát az a fölismerés adja, hogy a valóság az emberek előtt mindig narratívák formájában jelenik meg; a megismerés narratív struktúrákban folyik. Ebben az összefüggésben Garniron könyve ellenalternatíva fölmutatása, amely megtörheti a nyugati média által Ukrajna vonatkozásában gyakorolt véleménymonopóliumot. A szerző mindjárt az előszóban érvekkel cáfolja, hogy Oroszország Európát veszélyeztető expanzív politikát folytatna; ezzel szemben a Nyugat oroszellenes gyűlöletet szít, „fantazmagórikus félelmet” igyekszik kelteni az európai emberekben, ugyanakkor a tényeket figyelmen kívül hagyva egyoldalú rokonszenvet kelt Ukrajna iránt. A szerző egyrészt módszeresen leleplezi a Nyugat oroszellenes narratívájának ferdítéseit, csúsztatásait, elhallgatásait; másrészt visszatekint Ukrajna 20. századi múltjára.