Bodó Márta írásaiban egy nagyon is valós, valószerű, a nagyrealizmus tipikus pontosságával elénk tárt létet minden átvezetés nélkül váratlanul egy második, ezúttal valóság feletti lét követ. A kötet írásainak hősei „mintadarabok”, prototípusok. Mintha (és talán nem is mintha) élő figurák habitusáról csorgatná le a bemutatott sorsokat. Angi István Arról volt szó, az igazság mindig győz, aki a jó oldalán áll, az nem csalódik. Ha imádkozol, Isten meghallgat. Aki kér, annak adatik. Hogy mit kell tenni, amikor valami egészen rendkívülit szeretnék elérni, valami csupán megsejtett szerencsétlenséget kivédeni, arra nem volt receptem. Próbálkoztam, mert a szüleim mozdulataiból, hallgatásából érzékeltem, hogy valami nincs rendjén, de azt is tudtam, ez most valami sorscsapás, én pedig kicsiny és tehetetlen vagyok. A hallgatás ismerős volt, és az is, hogy ha valami nagyon fáj vagy megijeszt, azt csendben és hosszasan szopogatni kell, mint a gyógycukorkát. Nem betörőktől rettegtem, hanem a semmitől, ami lassan körülölel, mindenütt leselkedik, hirtelen tör rám és a számomra ismerős alakokra, örökre eltünteti őket egy szempillantás alatt. Ugrásra készen lapul. Nincs a földön egyetlen biztos hely, ahová elmenekülhetnék előle. Hosszú viaskodás után a paplant a fejemre húzva csak arra a megoldásra jutottam, hogy most ezzel nem foglalkozom. Bodó Márta