Harmincas évei közepén járó hősével Horváth András Dezső az élet választási lehetőségeit szerette volna irodalmi eszközökkel bemutatni és problematizálni. Második regénye a szerző debütkötete (Legjobban a nőktől féltem; 202622158) folytatásaként olvastatja magát – olyannyira, hogy az első kötet befogadástörténete, a korábbi rész főszereplőjének íróvá válása is bekerült a narratívába. E könnyed posztmodern játék ellenére egy nagyon is klasszikus regénnyel van dolgunk, amely az emberi élet összetettsége előtt adózik kellő hódolattal, s eközben olyan egyéni és társadalmi kérdéseket helyez az előtérbe, mint a klasszikus párkapcsolatok működésképtelenségét vagy vágyott voltát, az apák és fiaik kapcsolatának örök konfliktusait, valamint a harmincas éveiben járó egyén útkeresési próbálkozásait, az élet kihívásaira adott jó vagy rossz válaszait. Lélektanilag árnyalt, szépen felépített párbeszédek mentén felépülő kötetről beszélhetünk. A művész és filmes világ felépítése, a munkahelyi és párkapcsolati konfliktusok rétegzett voltának bemutatása egyaránt a kötet erényei közé sorolható. Emellett érdemes kiemelni a könnyed stílus szülte olvasmányosságot, ami nem megy a mélyebb mondanivaló rovására.