Könyvem nem új tárgyalásmód, nem új terminológia, hanem a klasszikus magyar nyelvtan gyökeres átírása, temérdek évszázados hiba javítása. Hogy miért látom egészen másképp nyelvünk szabályait, az abból a megközelítésből adódik, hogy én nem az írott, hanem a hangzó mondatot vettem alapul. Két-három hangsúlyban és szórendben eltérő hangzó mondatnak megfelelhet ugyanaz a szintaktikai ábra, de ezek valójában különböző mondatok. Néhány sarkalatos újítás: 1. A szintaxis középpontjában nem az „állítmány” áll, még kevésbé az alany és az „állítmány” együtt, hanem az ige. A tárgy és a határozók az ige bővítményei. 2. Az „állítmány” nem is mondatrész, hanem olyasmi, amit a szövegtan rémának nevez. Ráadásul nem is mindig állítmány, hanem gyakran kérdés, felszólítás, óhajtás. 3. A segédigék fogalmát is újra definiáltam, összevonva a „kell”, „lehet”, „talán” stb. modális szavakkal, amik szerkezeti szempontból ugyanígy viselkednek. 4. Az igenevek nem képzett szavak, hanem ragos igék. És még néhány apróbb javítás. Könyvemet akkoriban írtam, amikor Intézetem diákjai helyi záróvizsgát tettek központi érettségi helyett. Néhány gondolatom már 30-40 éve megvolt, csak nem volt lehetséges úgy tanítanom a nyelvtant, ahogy helyesnek véltem, hanem – bármily kínos volt – úgy kellet tanítanom, ahogy hibásnak gondoltam. Erre kényszerített az érettségi vizsga, ahol egységesen a hibás, de hivatalos nyelvtant kérték számon. És nem taníthattam azután se, hogy Intézetem diákjai számára is kötelezővé tették a központi érettségit. Könyvemet nem mondhatom sikertelennek, jó pár elismerést kaptam szakemberektől, és kétezer példány már elfogyott belőle. De úgy hiszem, inkább egyetemisták és tanárok olvassák, noha eredetileg középiskolás diákoknak szántam. Nem is csodálkozom, hogy nem tudott a középiskolai oktatásban elterjedni, hiszen ott van a hibás és merev NAT és mindenekelőtt a központi érettségi szabályzat. Amíg ezeket meg nem változtatják, azok a tanárok sem tudják használni, akik olvasták és elfogadták. Kérem az illetékeseket, hogy a tudomány érdekében nyissanak legalább egy kiskaput nyelvünk valós törvényeinek oktatása elött!