Kettős céllal íródott Marinovich Endre könyve, amely „a családi események élményszerű elmesélésén túl korrajzot ad, s választ keres a címben megfogalmazott kérdésre is”. Mindezt egy részletesen lejegyzett családi krónika kapcsán teszi: a mű vezérfonalát a szerző – túlnyomóan – apai felmenőinek, rokonságának a története adja, három nemzedékre visszamenőleg. Mindezt teszi a hagyományostól kissé eltérő módon, nem rigorózus kronológia szerint haladva, hanem hat családtag külön kiemelt históriája tükrében, amelyet két bevezető rész és három, a végén hozzájuk kapcsolódó, általánosabb jellegű fejezet zár le. A két első ciklus egyrészt a könyv létrejöttéről mesél, másrészt a família tizenkilencedik századi eseményeiről. A folytatásban egy-egy rész keretei között olvashatunk a szerző apai nagyanyjáról, Staub Ilonáról, és nagyapjáról, Marinovich Imréről, aki annak idején helyettes államtitkár és a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnöke volt; az édesanyjáról, Sáriról (vagyis Koháry Sarolta írónőről); két nagybátyjáról, a rendőrtiszt Marcellről, az agrármérnök Lászlóról; valamint édesapjáról, id. Marinovich Endréről, Budapest egykori tűzoltó főparancsnokáról. A könyv utolsó negyedéből kiderül, hogy milyen szerepet vállaltak a Marinovich-család tagjai az ’56-os forradalom során, illetve, hogy mi lett a harmadik Marinovich-generáció (vagyis a tizenhárom unokatestvér) sorsa. A szöveget fekete-fehér fotók kísérik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"