Vallás és természettudomány kibékíthetetlennek tűnő ellentétét kérdőjelezi meg a solymári Casparus Kiadó kis kötete, melyben húsz, a tudománytörténetben mérföldkőnek számító felfedezéseket tett, ezáltal a mai modern természettudomány létrejöttéhez jócskán hozzájáruló tudós világfelfogását veszik górcső alá, tőlük származó idézetek tükrében. A borítón mindjárt a kötet céljának legjobb példája, Isaac Newton látható ismert tudományos munkásságának összes attribútumával körülbástyázva: mindenekelőtt a háttér utalás kozmológiájára, előtte a tükrös, róla elnevezett távcső, háta mögött a vicces anekdota almafája, melynek „köszönhetjük” a gravitáció felfedezését. A kezében tartott prizma a spektrum színeire bontott fehér fénnyel optikai kísérleteit szimbolizálja (a közhiedelemmel ellentétben valójában ő csak továbbfejlesztette a fénytani ismereteket, ami alapján megalkotta híres színelméletét. S végül, de nem utolsósorban az asztalán hever a Biblia mellett a Philosophiae naturalis principia mathematica (A természetfilozófia matematikai alapjai, 1687) című korszakalkotó könyve, amely a modern elméleti fizika atyjává avatta Newtont. Ha fellapozzuk a róla szóló fejezetet, bevezetőül elolvashatjuk - mintegy lexikon szócikk-szerűen megfogalmazott - munkásságának jelentőségét, majd ezt követi néhány idézet az írásaiból, végül kicsit hosszabban életrajzi leírással találkozunk, megvilágítva Istenbe vetett mély hitét.