„Az olvasás szerelmi esemény” – írja legújabb kötetének egyik esszéjében Vitéz Ferenc. Az olvasás és egy párkapcsolat hasonlóan működik: mindkettő mélyén ott van a birtoklás-, az odaadás-, a megismerésvágy, és mindkettő átalakítja a valóságot: az információk egy adott kapcsolódási rendjét. Az irodalmi alkotások is „tudnak” egymásról, mikor az olvasóban és az olvasóval kapcsolódnak össze. Ezért van létjoga minden értelmezésnek, a szerző azért bátorít arra, hogy az irodalmi művek révén ki-ki mozgósítsa saját emlékezetét és képzeletét, mert nem létezik az egyetlen jelentés. A kötet ötvenöt esszéjében is újabb, a „valóságot” mindig más árnyalatban mutató „szerelmi találkák” jönnek létre.