Bruno Schulz figurája, az "apró, nagyfejű gnóm" (barátja, Gombrowicz jellemezte így) alakja hamarabb vált legendává, mint életműve. A kis termetű galíciai zsidó rajztanár (mellesleg kiváló grafikus), az írogató kis "slemil" mítosza ismertebb volt irodalmár körökben, mint hátrahagyott, csekély terjedelmű életműve, alig harminc novellája, amelynek azonban nem szűnő kultusza támadt. Elbeszéléseiből Kafka hangja is kiérezhető, a modern cseh és lengyel abszurdoké is, a posztmodern intertextualitásé is - Schulz értett hozzá, hogy finoman elmozdítsa a reális díszleteket, áttetszővé tegye a banális eseményeket, amelyeket egyébként aprólékos pontossággal fest meg, minden kis részletükben hitelesen ad elő.