Az 1878-as miskolci árvíz a 19. századi Magyarország egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája volt: házakat sodort el, életeket követelt, és hosszú időre nyomot hagyott a város történetében. Bodovics Éva Judit könyve azonban nem pusztán a drámai események krónikája. A szerző arra keresi a választ, hogyan válik egy természeti csapás társadalmi és kulturális folyamatok során „katasztrófává”, s miként íródik be egy közösség kollektív emlékezetébe. A kötet gazdag forrásanyagra támaszkodva mutatja be a miskolci árvíz sokszínű tapasztalatát: megszólalnak a hivatalos iratok és kárfelvételek, a sajtó narratívái, valamint a túlélők emlékezete. A vizsgálat feltárja, hogyan reagáltak különböző társadalmi rétegek a krízisre, miként formálták a helyi és országos újságok a tragédia képét, s hogyan alakult át mindez hosszú távon a város identitásának részévé. A könyv a katasztrófát nem kizárólag természeti, hanem hibrid jelenségként értelmezi: a természet erői és a társadalom szerkezete együtt hozták létre. Ez a szemlélet nemcsak a történeti katasztrófakutatást gazdagítja, hanem segít megérteni azt is, miért nem minden katasztrófa válik tragédiává – csak ott, ahol a közösség saját tapasztalataival és emlékezeti gyakorlataival azzá formálja. A kötetben az árvíz drámája négy központi téma (természeti háttér, narratívák, válságkezelés, emlékezet) mentén, négy felvonás alatt bontakozik ki, hogy a végén eldönthessük, hogy egy város tragédiájának vagy éppen megújulásának történetére váltottunk-e jegyet.