Ambrus József első versei még kamaszkorában, odahaza, az erdélyi lapokban jelentek meg, de akkor és ott önálló kötetről álmodni sem mert. Így aztán azok közé a költők közé került, akik már érett korukban léptek az olvasói nyilvánosság elé; viszont 2012 óta ez a kilencedik verseskönyve. Költészetének szembetűnő jegye, hogy egyáltalán nem szűkszavú; változatos gondolatai, gyorsvágású utalásai, gondolattársításai teret kérnek maguknak. Verstémái, motívumai úgyszintén sokarcúak, valóságból és képzeletből egyaránt táplálkoznak; szövegeiben frappáns ötletek, eredeti látásról tanúskodó gondolatok és hagyományosabb toposzok keverednek, hol a komoly moralitsa, hol meg a tréfacsináló szatirikus pózában szólva.