A maga korában úttörő munkának, ma pedig fontos tudománytörténeti forrásnak számít Polycarp Gottlieb Schacher (1715-1762) és Johann Heidrich Schmid közösen jegyzett bölcsészkari disszertációja. Az 1738-ban publikált, ugyanebben az évben a lipcsei egyetemen védésre került tanulmány ugyanis - elsőként a tudománytörténetben - ötven "orvoslásban híressé vált asszony" rövid élet- és pályarajzát közli. A merítés időben és térben nyilvánvalóan a teljességre törekszik: az ókortól kezdve egészen az akkor "kortársnak" számító orvosnőkig válogatnak az említésre méltó (nő)személyek közül. Külön érdekessége a műnek, hogy a szerzők a bevezető részeket annak szentelik, hogy bebizonyítsák, hogy a nők is értelemmel bíró, a férfiakkal egyenrangú emberi lények. A dolgozatot kissé szokatlan módon szerzőpáros jegyzi. Az egyikük, Johann Heidrich Schmid alakját szinte teljes egészében homály fedi, feltételezhetően Schacher kollégájáról, barátjáról lehet szó. Ez utóbbiról már jóval több információ fennmaradt. Schacher lipcsei orvosdinasztia leszármazottja, a lipcsei egyetemen szerzett doktori diplomát, és később ugyanitt tanított; a jelen mű volt a doktori disszertációja. A téma a tizennyolcadik században igen merésznek számított, hisz a női orvosképzésről akkoriban szó sem esett. Hogy miként kerülhetett reflektorfénybe mégis, arra magyarázatot adhat a felvilágosodás akkor már német nyelvterületen is pregnánsan mutatkozó áramlata. Érdekesség, hogy pont ezekben az években, II. Frigyes király kifejezett engedélyével szerezhetett diplomát az első német orvosnő, Dorothea Christian Erxleben-Leporin. A kötet végén kapott helyet a fordító, Magyar László András rövid orvosnőtörténeti összefoglalója és műhöz írt utószó, továbbá a könyvben idézett szerző felsorolása. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"