A saját hangját ígéretesen kereső, nagyon fiatal verselő első kötete egyfelől a tehetségről, az ösztönös alkotó telitalálatairól szól, másfelől a szellemességre és az eredeti formanyelv tudatos keresésére törekvésről tanúskodik. Témái közül a legfontosabbak – érthető módon – a szerelem, a párkapcsolat, az érzelmi. viszonyok. Szerencsére ezek nem direkt módon, elcsépelten, érzelgős, vallomásos formában, erőltetett intimitással jelennek meg, inkább a szövegek első jelentésrétege mögül sejlenek elő; azt is mondhatnánk, szemérmes tartózkodással mutatkoznak meg. Olyan módon, ahogy a kötet nyitó versében olvassuk: „Néha mintha láthatatlan lennék számodra, / mint az emberek problémái az isteneknek” (Megfoghatatlan).