A Nők Lapja ismert újságírója a messzire kalandozó riporterek hagyományának folytatója. Utazásainak és találkozásainak krónikáját e gondolatokkal ajánlja olvasói figyelmébe: „Szeretek nekieredni csak úgy toronyiránt. (…) Hogy kikkel találkoztam, s mi a találkozások üzenete… Erről szól a könyv”. Számára legfontosabb az utazások közben megismert emberek egyénisége, története, főképp az asszonysorsok megismerése és megörökítése. E kötetbe – amely először 2008-ban jelent meg – mintegy harminc találkozását örökítette meg. Könyve bevezető, ráhangoló írásában (A selyemszőrű kecskék) a kiskunsági tanyavilágban élő Gál Alízt mutatja be, aki egyszerre nyilvánvalóan bölcs, mégis talányos személyiség, se fiatal, se öreg, ám sokat tud az életről, a természetről, a csillagokról.