Percival Everett szatirikus regényének főhőse Thelonious „Monk” Ellison, az afroamerikai író és egyetemi oktató, akinek kísérletező, intellektuális műveit rendre azzal utasítják vissza, hogy nem eléggé „feketék”. Amikor egy sztereotípiákból építkező, a fekete amerikaiak életét sematikusan ábrázoló regény hatalmas közönségsikert arat, Monk dühében maga is megírja ennek szélsőséges paródiáját. A Stagg R. Leigh álnéven megjelentetett művet azonban a kiadói világ nem szatíraként, hanem az afroamerikai valóság hiteles ábrázolásaként fogadja, és a könyv rövidesen óriási sikert arat. A főhős így saját csapdájába kerül: miközben megveti az általa létrehozott figurát és mindazt, amit képvisel, egyre inkább kénytelen magára ölteni Stagg személyiségét. A regény egyik legfontosabb kérdése, hogy ki határozhatja meg egy kisebbségi alkotó identitását, és milyen szerepet játszik ebben a kulturális piac, amely az egyéni tapasztalat helyett könnyen felismerhető és értékesíthető történeteket vár el. Everett szatírája egyszerre veszi célba a könyvkiadást, az irodalmi életet, az akadémiai világot és a populáris kultúrát, miközben a regénybe ékelve Monk paródiáját is teljes terjedelmében közli. A metafikciós játékot ugyanakkor egy jóval személyesebb történetszál ellenpontozza, amelyben Monk családja széthullásával, testvéreihez fűződő konfliktusaival és idős, Alzheimer-kórral küzdő édesanyja egyre súlyosabb állapotával szembesül.