A török hódoltság korának oszmán-török textíliáiról elsősorban a selyemkaftánok és az értékes csomózott szőnyegek jutnak eszünkbe, holott a 16−17. századi oszmán-török vagy ahogyan egykor nevezték, a „portai” textíliák és textil alapú lófelszerelések, hadi eszközök palettája ennél sokkal szélesebb. Az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság fejedelmi vagy főúri kincstáraiban és háztartásaiban előforduló török textilfélék használatáról a magyar nyelvű írott emlékek tudósítanak. A korabeli történeti forrásokból és irodalmi művekből tudjuk, hogy számos török kelmeféle, viselet, lakástextília, valamint ünnepi lófelszerelés, nyereg, ló- és nyeregtakaró volt kedvelt hazánkban. Az érzékeny és sérülékeny textíliák a használatuk során elkoptak, elpusztultak, és csak azok maradtak fenn, amelyeket kincstárakban vagy egyházi gyűjteményekben őriztek évszázadokon át. A források önmagukban nem elegendőek a török munkák megismeréséhez, és a múzeumokban őrzött 16−17. századi textilemlékek sem adnak kellő információt beszerzésük vagy felhasználásuk módjáról. Teljes bizonyosságot csak a tárgyi emlékek és a rájuk vonatkozó forrásadatok együttes ismeretében szerezhetünk róluk. Az MNMKK Iparművészeti Múzeum gyűjteménye őrzi a fraknói Esterházy-kincstár 16−17. századi oszmán-török anyagát, gróf Esterházy Miklós és fia, herceg Esterházy Pál nádorok gyűjteményének egyedi, különleges portai munkáit, amelyek összevethetők a kincstár különböző korokban készült leltáraival, és egyúttal példaként szolgálnak az egykor volt magyar főúri és erdélyi fejedelmi kincstárakban őrzött török textilkincsek megismeréséhez. A kötet az oszmán-török textilekről szóló, magyar nyelvű forrásadatokat és a fennmaradt emlékeket összevetve, a hazai és a külföldi gyűjteményekben őrzött török textíliák és textilábrázolások képével illusztrálva mutatja be a hódoltság kori magyar főúri reprezentációhoz tartozó, tulajdonosa gazdagságát és rangját is szimbolizáló „portai” textilcsoportokat és hazai felhasználásuk módját.