Robert Musil 1906-ban megjelent regénye egyszerre vetíti elő a nagy osztrák író fő művét, A tulajdonságok nélküli embert és a 20. század elnyomó, totalitárius diktatúráit. Az Osztrák–Magyar Monarchia keleti szegletének katonaiskolájában tanuló, mindennap leveleket író és sokat olvasó ifjú Törless érzékeny és nyugtalan személyiség. Kezdeti forró és szenvedélyes honvágyát felváltja az üresség, és ez az állapot teszi őt különösen alkalmassá arra, hogy feljegyzéseiben rögzítse, milyen konfliktusok és törések mennek végbe az iskola falain belül Törless és három másik társa között. Musil regényét gyakran rokonítjuk Ottlik Géza remekművével: mind az iskola, mind a határ fontos eleme Musilnak is, így lesz a Törless iskolaévei nemcsak a humanista nevelődési regény 20. századi verziója, hanem a modern lélektan és nyelvfilozófia közötti összefüggéseket feltáró fontos szépirodalmi teljesítmény is.