Fehér Renátó legújabb verseskötetében, amely a Magvető Kiadó Időmérték sorozatában jelent meg, a némaságot, a beszédképtelenséget, valamint a korlátozott beszédet teszi versei egyik tematikus és poétikai alapjává, aminek a kötet nyitó verse is explicit módon „hangot ad”: „jöjjenek el / jöjjenek el mind / az alagút-szindrómás grafománok / & a kurzor fölött hiába virrasztók / jöjjenek / a komplexusos közléskényszeresek / a sokatmondóan hallgatagok / & a kérdő hangsúlyt elsuttogók / jöjjenek / a demens diszpécserek / & a tátogó kóristák / a megafonba motyogók / & a gégemikrofonosok (…)”. A könyvben találunk klasszikus verseket, szabadverseket és képverseket egyaránt. A szerző látványosan otthon érzi magát mind a kortárs, mind a huszadik század modern magyar lírájában.