Kortárs elbeszélő irodalmunk termékeny alkotója az elmúlt évtizedek során sajátos szépirodalmi műfajt alakított ki magának, amit legtalálóbban töprengő prózának lehetne nevezni. Ebben összesimul a novella, az ismeretterjesztő cikk, a tájleírás, az esszé, az önéletrajzi indíttatású vallomás. Épp ilyen e kötet címadó írása, egyben záró darabja, amely erősen emlékeztet Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című darabjára. A magányosan sétáló Lukáts János a hegyoldalról szemléli a völgyben fekvő várost, majd egy ösvényen szembetalálkozik önmagával. Az ismeretlen ismerős azt mondja: „Őrzöm lépteidet, sugallom tetteidet, óvlak a ballépéstől, a nagyképűségtől meg az elvágyódástól”.